02.- Chapter

Niall Horan haját turkálva lépdelt le a csigalépcsőhöz.

- Jóreggelt hercegnő! – röhögött Louis elhaladva mellette egy nagy virágmintás bőrönddel.

- Nem, én Csipkerózsika vagyok – ásította a szőke, kék szemű fiú, sajnos ma már eléggé ellaposodott akcentussal. Hiába, ha britekkel élsz, még a japán akcentusod is elveszik; az övé ír volt.

- Nah, végre, hogy hajlandó voltál felkelni – jött Styles is, s Niall kezébe nyomta a következő rózsaszín bőröndöt, s a szőke a hirtelen sújt -  mivel nem számított rá-, egész egyszerűen ráejtette a saját lábára.

- ÍÍÍ – nyüszítetette. – Kurva élet.

- Így jár aki későn kel – söpörte ki Harry göndör tincseit izzadt homlokából. – Baszott meleg van kint.

- Minek ezek a bőröndök? Olyan buzisak – morgott mutáló hangján Niall, egyik térdén tartva a hatalmas táskát.

- Szerintem ez egész szép – tért be Liam egy másikkal, mely zöld volt, különböző lányos feliratokkal.

- Jézus, ne nézz rám, nehogy seggbe kúrj mikor alszom – fordult meg Horan, s követni kezdte a cipekedő Louist.

- Faszom a cipekedésbe – motyogta az említett barna hajú. – Hogy bírta el ezeket az a szerencsétlen kocsi?!

- Farkam tudja – morogta a szőke, s letette a Louis álltal hozott börőnd mellé a hordozott terhet.

- Legalább a picsák jól néznek ki.

- Picsák?

- Hát akiké ez a sok lófasz, a „jakótájsak” – mutatta Tomlinson az idézőjeleket a lakótársak szónál, s eltorzította már amúgy is vékony hangját, s kissé selypített.

- Jézus Isten – igazította meg atlétáját a szőkeség, majd lejjebb húzta kinyúlt boxerét, hogy még véletlenül se lógjon ki belőle valami. Vagy valaki.

-Nah, menjünk, be kéne mutatkozni vagy mi – sóhajtott Louis, s elindult ki a szobából.

- Várjá’, elmegyek tusolni.

- Bocs, nem akarok csatlakozni – röhögött Tomlinson, s le is robogott a lépcsőn.

***

Hosszat sóhajtottam, majd ledobtam magam a kanapéra Vick mellé. Éppen Timmie magyarázott neki, míg ő grimaszolva a fejét fogta, s barátnőnk hadoválását próbálta ignorálni.

- Bazdmeg, Timmie. Nem lehetsz ennyire reti – nyüszítette, mire én elmosolyodtam.

- Istenem, de idióta vagy – csóválta fejét Timmie, miközben a plafont nézte, Viki pedig rám kuncogott.

- Marha szép ez a hely – lépdelt be Caroline, valószínűleg a konyhából. – Még a pasik cuccolnak, mit csinálunk?

- Semmit, mert a pasik már nem cuccolnak – lépett be az egyik, fekete hajkoronáját igazgatva, mögötte három másik sráccal.

- Nem úgy volt, hogy öten vagytok? – szegezte feléjük kérdését Line.

- Az ötödik fasz tusol – mondta a legalacsonyabbik, majd levágódott szorosan mellém, lazán, magabiztosan.

- Neked sem ártana – fintorogtam, végignézve ápolatlan énjén. A fejéről zsíroskenyeret lehetne kenni, emellett a hónaljszagától azt hittem megfulladok.

- Mi bajod van; pénteken fürödtem! – mordult fel majd elnevette magát. – A pasi akkor jó, ha büdös – sistergett a fülembe.

- Nem bejövős – toltam el vállánál fogva, majd röhögött rövidet.

A többiek is leültek. Végre fel tudtam mérni őket, úgy teljes egészében.  Nem néztek ki rosszul, meg kell vallani.

- Louis vagyok, szingli. Jó a segged, kő’ kóla? Nem fájt, mikor lepottyantál a mennybő’ drága? – tolta a büdösbogár a dumákat.

- Liam vagyok, illatos – nevetett egy másik, kicsit férfiasabb arcú, bár a fekete hajú volt a legpasisabb.

- Jaj de vicces vagy Payno – ütötte vállon játékosan barátját Louis.  – Bűzlik rólad a parfüm!

- A férfiaknál az nem kölni? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Vikie.

- Mindkettő víz, illatosít.. egyenlő, ugyan az – mondtam vállat vonva.

- Mindkettő spriccel, mint a sperma – nevetett a göndör hajú, ki egy fotelben foglalt helyet.

- Az oszt’ ám a hasonlat – nevetett Vick.

- Abnormáltalan – jegyezte meg Timmie.

- Ez meg milyen szó? – csattant a spermás.  - Harry vagyok, az abnormáltalan.

- Én Shine – vágtam közbe, mire mindenki beköpködte a nevét. Sikeresen megjegyeztem, miután párszor elismételték. Kezdtünk elmélyülni az ismerkedésben. Egyszerűen, csak beszélgettünk egymás baromságairól, és nevettünk.

- Heló – lépett be az ötödik. – Niall vagyok, Niall Horan.

És megint zengett a társaság, mindenki ismét elmondta, hogy hívják, még a fiúk is, mire én halkan kuncogtam, s a szőke is mosolygott velem, majd ő is kényelembe helyezte magát.

- Igazán felöltözhetnél – jegyezte meg Liam, végigmutatva a szőkén, ki egy pólóbán és egy boxerben ült Caroline mellett.

- Otthon vagyok – rántott vállat, s hogy ezt mégjobban kimutassa, lábait felrakta a kávézóasztalra.

- Hol a Bubi? – csattant fel a mellette ülő Caroline.

- Jéééézusoooooooom – állt fel Timmie, s idegességében járkálni kezdett.

- Menjél már ki érte te lüke! – ugrottunk fel szinte egyszerre Vickkel, s akkor Timmie kiszaladt a kocsihoz, mi meg hárman tódultunk utána.

- BUBIKA -  vette ki a kutya-hordozót az autóból, s szinte kirántotta belőle a fekete-fehér csivava-beagle keveréket, s magához ölelgette. - Majdnem meghaltál te drága - szipogta.

- Jó napot - állt meg tőlünk nem messze egy alacsony, középkorú férfi..